Schönwald Mária 1944-től 1949-ig és 1955-1976-ig itt az iskolánk falai között tanított.

Iskolánk diákjait istenhitre, hasznos tudásra tanította. Kiemelkedő szerepe volt a német nemzetiségi kultúra és hagyományok ápolásában és fennmaradásában. Elismerésképpen Tótvázsony Önkormányzata emléktáblát helyezett el az iskola falára. Nagyon szorgalmas volt, nyári óvodát és táborokat szervezett a gyerekeknek. Könyvtárat neveztek el róla a polgármesteri hivatal egyik termében. Szerintünk tiszteletreméltó személyiség volt.

A kiállításon láttunk a régi faluról képeket. Megnézhettük a pirgerek öltözetét, amit a mai napig használnak.

Sokat tanultunk ezen az érdekes, rendhagyó német órán.

6. o. tanulói:
Oszvald Máté
Rajhona Lili
Holzgethán Liliróza

Ősi kelta ünnep, Írországban és Skóciában élő törzsek ezen a napon ünnepelték az új évet. Egy máig fennmaradt hiedelem szerint október utolsó napján a legvékonyabb a választóvonal az élők és a holtak világa között. Már a kelták is védekeztek a biztonságukat veszélyeztető esemény ellen: házaikban eloltották a tüzet, hogy a hideg és barátságtalan tűzhely ne vonzza a hazalátogató szellemeket, és a tökéletes megtévesztés érdekében szellemnek öltözve parádéztak az utcákon, hogy a Gonoszt a végsőkig megzavarják, hogy aztán könnyebben elűzhessék.

Jack, vagyis a töklámpás története

Jack a hiedelem szerint egy részeges, ám tréfás és leleményes kovács volt. Olyannyira, hogy még az ördögöt is megviccelte; mikor az eljött érte, hogy elvigye, Jack felzavarta őt egy hatalmas fa tetejére, aztán keresztet rajzolt a fa törzsére. Mivel az ördög köztudottan irtózik a kereszt érintésétől, nem tudott lejönni a fáról. Jack csak azután engedte le az alvilági figurát a fáról, miután az megígérte, hogy nem kísérti őt többé. Amikor Jack meghalt, a mennyországba nem engedték be iszákossága és csínytevései miatt, ám a pokolban sem találhatott otthonra, mert az ördög is haragudott rá, amiért korábban túljárt az eszén. Ezért csak odadobott Jacknek egy izzó fadarabot a pokol tüzéből, hogy legalább vak sötétben ne kelljen kóborolnia az idők végezetéig. Jack beletette a mécsest egy kivájt fekete retekbe (más források szerint répába) és azóta bolyong lámpásával a mennyország és a pokol között. A kelta retket (répát) az amerikaiak időközben tökre változtatták, (állítólag azért, mert abból több volt nekik) és a világító sárga gömb lassan Halloween szimbólumává vált.

Napjainkra már itthon is egyre inkább divatos lett a Mindenszenteket megelőző nap bulizós, játékos hangulata. Főleg a gyermekek kapnak előszeretettel az alkalmon, hogy boszorkányos és ijesztő ruhákat öltsenek, kivájt tökökből lámpásokat készítsenek. Technika órán halloween dekorációk készültek.

Képek

A szeretteinkért való gyertyagyújtás november elsején meghitt és családi esemény, ahol az emlékezés és a lélek halhatatlanságába vetett hit a legfontosabb. És a külföldről átvett vidám szokások nem tudják ezt megváltoztatni.

Forrás: edenkert.hu

Ági néni

A 2020/2021-es tanév bár hagyományos formában indult, de biztos, hogy merőben más lesz, mint amit eddig megszokhattunk. Ugyanis a járványhelyzet igencsak befolyásolja a tanév menetét.

A kis elsősökkel eddig mindig az óvodában ismerkedhetett meg a leendő tanító nénijük. Ez most másképp alakult. Digitálisan mutatkoztunk be egymásnak. Amíg nem volt lehetőség a személyes találkozóra, addig az interneten tartottuk a szülőkkel a kapcsolatot és így kaptak információt is az évkezdésről.

Amint a vírushelyzet engedte, lehetőséget teremtettünk a találkozóra és rendeztünk egy kis sütögetést a település kemencéjénél. Végre személyesen is találkozhattunk, beszélgethettünk, játszhattunk és nem mellesleg finomakat ettünk a szülőknek, gyerekeknek köszönhetően. Azt gondolom nagy szükség volt erre a kis találkozóra a bezártság után és így felszabadultabban, nyugodtabban tudtuk kezdeni az évet is.

Az elmúlt egy hónapban a gyerekek megismerkedtek az iskolai szabályokkal, megtanulták hol, hogyan kell viselkedni. A tanórákon ügyesen, fegyelmezetten dolgoznak. Nagy élmény számomra is a közös munka, hiszen minden nap csillogó szemmel várják az újabb és újabb tanulnivalót. Sokat jelentkeznek, aktívak és bátran vállalják véleményüket is. Szünetekben szívesen játszanak a többi kisdiákkal is.

A napközis foglalkozáson szinte mindenki részt vesz az osztályban (18 diákból 15 ). A csoportot - egy nap kivételével- új kolléganőnk, Brigi néni vezeti. Fiatalos lendületével hamar megtalálta a hangot a gyerekekkel és remekül tudnak együtt dolgozni délután. Annak ellenére, hogy a tanórák után nagyon elfáradnak a gyerekek, a házi feladatok mindig elkészülnek.

A délutáni, tanításon kívüli elfoglaltságokon is aktívan részt vesznek az elsősök. A fiúk közül többen Bozsik focira járnak. A lányok közül hárman táncos tornán fejlesztik mozgásukat, és vannak, akik a műhelyben kreatívkodhatnak.

Fantasztikus élmény látni, hogy a pár hónappal ezelőtt még óvodás kisgyerekek, milyen nagy ütemben, szinte hétről, hétre változnak, okosodnak. Fokozatsan bontakozik ki egyéniségük és nyílnak meg a világ számára.

Technika és rajz órán készült munkákról készült képek: itt láthatók.

Krámli Judit
osztályfőnök

Márk atya szervezésében szeptember 21- én egy hétfői napon (megúsztuk a kémiát, matekot) jókedvűen szálltunk buszra. A két busz közül az egyikben csak a mi osztályunk, a 7. osztály utazott. Az őrségi tájak felé vettük utunkat.

A hosszú odaút egészen jó hangulatban telt. Megérkezvén egy idegenvezető hölgy mesélt nekünk a templomról. Ebből megtudhattuk, hogy a 13. században épült és eredeti állapotában láthatjuk, tehát nem építették át egyszer sem. A belsejében látható freskók átvészelték sok évszázad viszontagságait és mintegy 60%-ban épen láthatók. A festő Aquila János mester volt, aki saját képmását is megörökítette az egyik csúcsíves ablak felett. A fényjelenségek nagyon izgalmasak, de olyan sok és tömény adatot sorolt az idegenvezetőnk, hogy keveset sikerült megjegyeznem. Az biztos, hogy a templom tájolása és az ablakok elhelyezkedése meghatározott, egyházi évhez igazodó rendben világít meg bizonyos részleteket a csodás freskóból. Márk atya a hely hangulatához igazodó szentmisét celebrált és sokan áldoztak is. Ezután kicsit „sétálgattunk” a templom melletti erdőben. Ez egy kicsit hangosra sikeredett.

Hazafelé megálltunk a A Kis-Balaton területén szabadon látogatható Kányavári szigetnél. Nagyon tetszett a szigetre vezető különlegesen ívelt, fa szerkezetű híd. Páran elmentünk a nagyobbik kilátóhoz, volt aki csak a növényeket, madarakat csodálta, vagy a busz környékén pihent.

Végül hazaindultunk, elfogytak a szendvicsek, italok. Mindenki jól érezhette magát, mert közös élményeket, tudást és lelki táplálékot is kapott ezen a zarándoklaton, melyet ezúton is köszönünk Márk atyának és a kísérő tanároknak.

Képek

Farkas Anita, 7.c.