Márk atya szervezésében szeptember 21- én egy hétfői napon (megúsztuk a kémiát, matekot) jókedvűen szálltunk buszra. A két busz közül az egyikben csak a mi osztályunk, a 7. osztály utazott. Az őrségi tájak felé vettük utunkat.
A hosszú odaút egészen jó hangulatban telt. Megérkezvén egy idegenvezető hölgy mesélt nekünk a templomról. Ebből megtudhattuk, hogy a 13. században épült és eredeti állapotában láthatjuk, tehát nem építették át egyszer sem. A belsejében látható freskók átvészelték sok évszázad viszontagságait és mintegy 60%-ban épen láthatók. A festő Aquila János mester volt, aki saját képmását is megörökítette az egyik csúcsíves ablak felett. A fényjelenségek nagyon izgalmasak, de olyan sok és tömény adatot sorolt az idegenvezetőnk, hogy keveset sikerült megjegyeznem. Az biztos, hogy a templom tájolása és az ablakok elhelyezkedése meghatározott, egyházi évhez igazodó rendben világít meg bizonyos részleteket a csodás freskóból. Márk atya a hely hangulatához igazodó szentmisét celebrált és sokan áldoztak is. Ezután kicsit „sétálgattunk” a templom melletti erdőben. Ez egy kicsit hangosra sikeredett.
Hazafelé megálltunk a A Kis-Balaton területén szabadon látogatható Kányavári szigetnél. Nagyon tetszett a szigetre vezető különlegesen ívelt, fa szerkezetű híd. Páran elmentünk a nagyobbik kilátóhoz, volt aki csak a növényeket, madarakat csodálta, vagy a busz környékén pihent.