Szeptember 26-án, a Nyelvek Napja alkalmából nemzetközi projekten vettünk részt a 4. osztállyal. Német nyelvet tanuló diákok készítettek plakátokat, hogy bemutassák egymásnak országukat, nyelvüket és kultúrájukat. A saját plakátok elkészítése közben Magyarországról is tanultunk új dolgokat németül. Az online megosztott plakátok segítségével pedig Namíbiát és Lengyelországot, valamint az ott beszélt nyelveket ismerhettük meg.
Frau Germán
Szeifert Gyöngyi tanárnő a Padányi Katolikus Iskola Tótvázsonyi Tagiskolájának elkötelezett némettanára, aki nyugdíjasként is hűséges a hivatásához.
Kiemelkedő pedagógiai munkájának köszönhető, hogy tanítványai biztos tudással lépnek tovább a középiskolákba. Évről évre több diákja jelöli a továbbtanulás során első nyelvnek a németet, felvételizik eredménnyel német tagozatos gimnáziumi osztályba.
Számára elsődleges a gyermekek személyisége és képességeiknek kibontakoztatása. Oktatási módszereit mindig az adott tanulócsoporthoz igazítja, így minden diák számára biztosítja a fejlődés lehetőségét. Szakmai igényességét és elhivatottságát az is mutatja, hogy rendszeresen vállal zsűritagságot megyei német és angol nyelvi versenyeken, ahol büszkén képviseli intézményünket.
A tantestületben is példamutató: nyitott az új módszerekre, kész a változások kezelésére, szívesen vállal pluszfeladatokat, és mindig együttműködésre kész. Tapasztalatát és véleményét asszertíven, építő szándékkal osztja meg, ezzel erősítve a pedagógusközösséget. Kollégái számára munkamorálja és hivatásszeretete követendő példa.
Iskolánk szellemiségét, katolikus értékrendjét megéli és hitelesen képviseli.
Szeifert Gyöngyi tanárnő személye és munkássága méltón gazdagítja intézményünket, hozzájárul jó hírének erősítéséhez.
Iskolánk idén is csatlakozott a Magyar Diáksport Napjához, amely egyben az Európai Diáksport Napja is volt. Az esemény célja, hogy minden diák együtt mozogjon, sportoljon és felhívja a figyelmet az egészséges életmód és a mozgás fontosságára. Ezen a napon iskolánkban sportos akadálypályákon versenyezhettek egymással a csapatok, de kipróbálhatták magukat az osztályok kötélhúzásban is, majd ezt követően pedig izgalmas labdarúgó mérkőzésekre került sor.
László-Zsurzs Henrietta
A tótvázsonyi iskolában idén is nagy örömmel és várakozással nyitottuk meg az új tanévet. Az első osztályba 15 kisdiák , a tantestületbe pedig 3 új kolléga érkezett. Mindannyiukat szeretettel fogadtuk iskolai közösségünkbe.
A nyár folyamán a nagy épület több tanterme is megújult: új padló, korszerű bútorok, új táblák, friss festés, a folyosókon új radiátorok, villanykapcsolók teszik még komfortosabbá és esztétikusabbá környezetünket.
Köszönettel tartozunk a fenntartó és az önkormányzat gondoskodó támogatásáért.
Így együtt, megújult környezetben, jó hangulatban és zökkenőmentesen vághattunk neki a 2025/26-os tanévnek.
Koronczai Éva
tagintézmény-igazgató
"Segíthetünk?"
Ahogy sétáltak lefelé a járdán, egyszer csak váratlanul megfordultak és azt kérdezték:
- Segíthetünk?
A 2 m hosszú kar és comb vastagságú tűzifa kézi szállítása 8-10 m távolságra nem gyerekjáték. Vagy mégis? Úgy tűnik, mintha valami csoda folytán mégis lehetne! Tudniillik ez a 12 éves gyerekekből álló 6. osztály - osztályfőnöke irányításával - szinte élvezettel vetette bele magát a munkába és a kapun kívül várakozó halom rövidesen glédában állt a helyén, az udvaron.
A hosszabb útjáról hazatérő gazda csodálkozva látta, hogy fia máris befejezte a munkát. Később persze kiderült, hogy szorgos kezek segítettek.
De mi is történt valójában? Jónak lenni jó, ismerjük az elcsépelt mondást, de mégis. Egy csoport gyermek, azt kell mondanom, felemelte önmagát. Mindenféle kérés, noszogatás nélkül, saját - Máté által megfogalmazott ötlettől indíttatva - önkéntesen állt bele a feladatba és azt véghez is vitte. Azért ez nem mindennapi eset. De önmaguk "megnemesítésén" túl példát is mutattak gyereknek, felnőttnek egyaránt. De ami a legértékesebb számomra, mint pedagógus és szülő is, megerősítést nyertem. Azt eddig is tudtam, hogy hiába gázolunk térdig a szennyáradatban, a gyerekeink lelke vágyik a friss levegőre, a szépre, jóra és igazra.
Van remény, nincs elveszve minden, a felnövekvő generációk, ha sokszor "karcosan" is fogalmaznak, bizony igénylik az okos szót, a feléjük fordulást. Böjte Csaba úgy fogalmaz: Szeressük ki a másikból a jót! Itt ne feledkezzünk el az osztályfőnökről, a jó pásztorról, mert bizonyára Dávid bácsi "keze munkája" is megnyilvánult azon a napon.
Végül meghatottan és büszkén mondhatjuk: Ők a mi iskolánk tanulói!
Madár Csaba, testnevelő
